Emlékezés a március tizenötödikei ifjakra
Budafok-Tétény önkormányzata a nagytétényi Honvéd emlékműnél tartott ünnepséget az 1948-as forradalomra és az azt követő szabadságharcra emlékezve.
– Március 15. nemzeti büszkeségünk napjává vált, melynek üzenete van ma is: nemzeti önrendelkezésünk megtartása, elveinkért való bátor kiállás. De arra is emlékeztet minket, milyen fontos, hogy képesek legyünk álmodni és a jövőbe tekinteni – üdvözölte a megjelenteket Karsay Ferenc polgármester.
Bánhegyi Ferenc a tétényi csatáról, a szabadságharcról és annak kerületi kötődésű személyiségeiről, valamint Petőfi napjának eseményeiről beszélt az ünnepi megemlékezésen.
– 1996 óta áll itt Ócsay Károly szobrászművész alkotása, amely az 1849. január 3-án lezajlott tétényi csatának állít emléket – mutatta be a megemlékezés Kastélypark előtti helyszínét a történelemtanár, aki röviden vázolta az akkori eseményeket, majd rátért a szabadságharc nevezetes honvédjaira.
– Klauzál Gábor neve jól ismert, azonban az, hogy bátyja, a Promontoron élő Klauzál József a szabadságharc katonahőse volt, már kevésbé köztudott. Zambelli Lajos huszár ezredest, aki végigharcolta a szabadságharc közel háromszáz napját, nem kell bemutatni. A budafoki temetőben lelt örök nyugalomra a márciusi ifjak egyike, Térey Pál honvéd huszár őrnagy és gróf Hadik Ágoston honvéd ezredes – sorolta bevezetésképpen Bánhegyi Ferenc, majd hosszasan mesélt az éppen 176 évvel ezelőtt történt márciusi eseményekről, az 1848. március 15-i pesti forradalomról, Petőfi napjáról, kihangsúlyozva a jeles személyiségeket.
A történelemtanár elmondta, hogy a márciusi ifjak nagyjából tizenöt fős társasága 1948. március 14-én délután jött létre, amikor is egyesült az 1946-ban alakult Tízek társasága Petőfivel, Jókaival és Tompa Mihállyal az élen, a Vasvári Pál vezetésével 1844-ben alapított Egyetemi Magyar Társulat és az Ellenzéki Kör, melynek vezére a 12 pont első változatát papírra vető Irinyi József volt. Kiemelte a forradalomban jeleskedő nőket, Petőfi feleségét, Szendrey Júliát, Jókai első nejét, Laborfalvi Rózát, a magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitó Teleki Blankát, az ott tanító Leövey Klárát, és mellettük az ugyanott tanító férfit, Vasvári Pált is.
– „Egy ilyen nap vezérsége, / S díjazva van az élet...” – idézte Petőfit, majd Széchenyit is, aki a naplójába írta e napról, hogy „Barátom, csudákat éltünk! Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült. Én teli vagyok a legszebb reményekkel”, és a velük a módszerben egyet nem értő Kossuth gondolatát is megosztotta a hallgatósággal:
„Oly hatalmasnak hiszem én a népet, hogy ha felkel és összetart, a ropogva összerogyó ég boltozatait is képes fenntartani erős karjaival.”
A koszorúzással záródó eseményen a Kossuth Lajos Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 6., 7. és 8. osztályos tanulói adtak ünnepi műsort. Az előadásban közreműködött az iskola két egykori diákja is, a koreográfiát betanító Szabó Borbála egyetemi hallgató és Rákos Olivér, a Színház- és Színművészeti Egyetem végzős hallgatója.
Tamás Angéla
